Rossz hír + blogajánló

Sziasztok! Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom nektek. Nemrég kitettem azokat a fejezeteket, amelyek eddig készen voltak, viszont többet már nem tehetek értetek. Az eredeti blog 2015. 08. 04. - én véglegesen bezárt. Az okáról nem írt semmit az író, és akárhogy próbáltam meggyőzni hajthatatlan volt. Megköszönte, hogy olvastuk, lefordítottuk és szerettük a sztorit, de ő ezt bizonyos okok miatt abbahagyja.

Én pedig nagy-nagy bocsánatkéréssel tartozom az eltűnésem miatt. Sok dolog közbejött így a nyárra meg minden, de azért amíg megvolt a blog én közben fordítgattam a háttérben mint láthattátok. Nagyon sajnálom!

Most viszont egy ismerősöm új blog fordításába kezd, ami nagyon ígéretesnek tűnik, szeretném nektek ajánlani. Ha van kedvetek, nézzetek be. ---> Leírhatatlan - Harry Styles Fanfiction /magyar/

A blogot nem fogom törölni, továbbra is láthatóak lesznek a fejezetek, ha valaki szeretné még olvasgatni. :)

Tizenhatodik fejezet - Váratlan tervek

Egy erős kar ölel magához. A függönyön keresztül halvány fény szűrődik be, megvilágítva mezítelen testünket. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondjam, fogalmm sincs hogyan kerültünk ágyba az éjjel. Miután kiterítettem elé a lapjaimat, Harry szinte rám vetette magát. Úgy csókolt mint még soha, érzelmekkel fűszerezve. Még mindig érzem ajkaimon a sós ízt. Nem tudom meddig voltunk ott, mikor az ölébe kapott és visszahozott ide. Mindketten levetkőztünk, s ágyba bújtunk. Nem szexeltünk, nem fejeztük be amit elkezdünk. Csak arra emlékszem, hogy összeforradt ajkakkal merültem álomba. Most is csak Harry halk mormolására ébredek fel. Karjával gyengéden szorít a mellkasához, ahogyan egész éjjel tette. Ajkai még duzzadtak és vörösek a tegnapiak után, engem pedig örömmámor fog el. Valahogyan nem tud érdekelni, hogy hazudott nekem. Nem tartom olyan nagy dolognak, hiszen valószínűleg értem cselekedett. A másik hazugsága viszont bánt valamennyire. Ha tudtam volna, hogy ember halál nélkül leléphetek, akkor már régen nem lennék itt. Akkor nem szeretném ezt a sötét fiút, s nem kellene azon agyalnom, mi lesz ha fölébred. Talán bunkó lesz, lehet, hogy nem. Viszont előfordulhat, hogy az egész csak egy álom volt... De nem. Elevenen élnek az érintései és csókjai a fejemben, melyet azt hiszem még sokáig fogok őrizni.

Harry halkan felnyög. Összeszorítja a szemét, karjai megfeszülnek körülöttem. Ismét nyög, majd oldalra kapja a fejét, sötét tincsek hullanak a homlokába.
- Nem! Melody... Főnök én... Rohadtul nem bukom el! - Morogja, majd levegőért kap.
Azt hiszem rémálma van. Nem emlékszem, hogy mióta itt vagyok, lett volna ilyen. Óvatosan felé hajolok, végigsimítok az arcán.
- Itt vagyok, Harry. Ébredj fel! Ez csak egy rémálom... - Mondom, miközben megrázom  vállát.
Még egy utolsót nyög, mielőtt kinyitná a szemét. Nyugtalanul sóhajt, szeme álmos és fátyolos.
- Mels... - Suttogja, puha kezével végigsimít az ajkamon.
- Mesélhetsz róla, ha szeretnél... talán megnyugtat.
- N-Nekem sohasem volt rémálmom még, Melody - Magyarázkodik keményen zihálva. Azt hiszem most látom először sebezhetőnek.
- Annyira élethű volt...
- Nos, az álmok már csak ilyenek - Kuncogok, Ő pedig átölel a karjával. Egy puha csókot nyom a számra, melynek hatására ellágyulnak a csontjaim a testemben.
- Meg foglak szöktetni innen.
Szemeim kitágulnak, testem megfeszül.
- Mi? Hogy mit csinálsz?
- Megszöktetlek. Mielőtt a főnök hazaér.
Összerezzenek. Mióta Harry elrabolt, másra sem vágytam csak arra, hogy kiszabaduljak innen. Most pedig Harry felajánlja nekem, hogy segít megszökni. Én viszont most nem tudok ennek örülni. Most nem, Harry nélkül nem.

Ezért csak hozzá hajolok és megcsókolom. Ajka puha az enyémen, s enyhe menta íze van. Gyengéden és óvatosan csókol vissza, mitől a testem ellágyul, lelkembe pedig ideiglenes nyugodtság költözik. Nemsokára Harry felém kerül, s hol édes szavakat, hol pedig szitokszavakat mormol a számba. Karjaimmal átölelem a nyakát, s a tarkójánál lévő haját fésülgetem az ujjaimmal. Legszívesebben egész nap ezt tenném, de tudom, hogy nem terelhetem el Harry figyelmét ilyen kis csintalanságokkal. Hamarosan szóba hozza majd újra. Habár fogalmam sincs miért jutott ez hirtelen az eszébe. Csak arra emlékszem, hogy tegnap ideges lett mikor azt mondtam neki, szeretem, egész éjjel kétségbeesetten ölelt magához, reggel rémálma volt, ma pedig alig tud ellenállni az érintésemnek.
A szobát ajkaink érintkezésének és sóhajaink hangja tölti meg a szobát. Az ajkaim már szinte fájnak, mikor Harry az utolsó, nedves csókot nyomja a számra. Mikor kinyitom a szemeimet, Ő elmosolyodik és végigsimít kezével az arcomon, majd a vörösre duzzadt ajkaimon. Elmosolyodom. A sérülései már nem látszódnak olyannyira mint tegnap, és azt hiszem már nem is fájnak.
- Tudod, hogy szeretnék egész nap itt lenni veled, de sajnos most  mennem kell. Készülj, este összehívok néhány megbízható embert.
- Miért is? - Kérdezem ásítva.
- A szöktetésedhez. Jobb, ha néhányan tudnak róla.
- Mi? Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj Harry! Azt meg végképp nem, hogy másokat is bajba keverj. Mellesleg, ha ez a férfi képes volt elraboltatni engem, arra is képes lesz hogy megtaláljon. Vagy ami még rosszabb, megöljön.
- Csak nyugalom, bébi. Bízd rám, jó? Elég régóta csinálom ezt. Egyébként is ez az én döntésem. Aki pedig velem tart önként teszi majd - Mondja nekem határozottan. Zöld szeme elszántságtól csillog.
- De miattam bajba keveredned felesleges! Harry, ez nem ér ennyit - Tudom, hogy amit mondok elég nyálas, de így érzek.
- Ne félj, már bajban vagyok. Attól a pillanattól kezdve, hogy úgy érzem megéri - Mondja, majd elhgyja a helyiséget.

Egész nap nem csináltam semmit sem. Csak bezárkóztam a szobába, és egész nap Harry ágyában fetrengtem meztelenül, az utóbbi időkön és az elhngzottakon gondolkodva. Mikor Harry elhozott, kiszakított az életemből, viszont akkor nem számítottam senkinek. Mot viszont számítok, Harry az imént vallotta be. Burkoltan bár, de beismerte, számítok neki annyira, hogy megérje a kockázatot a kiszabadításom. Ahhoz képest ez valamelyest haladásnak számít, azt hiszem. Viszont nem tudom, mit csinálnék, ha Harry terve sikerülne. Visszamennék a régi életembe, és aztán? El tudnám felejteni ezt az egészet, belezeretni valaki másba és családot alapítanék? Vagy még roszabb életem lenne mint volt?
El sem hiszem, hogy egykor még ki akartam innen szabadulni, most pedig magamban viaskodom, jó ötlet - e ez egyáltalán.

A nappaliban feszengve ülök a kanapén mikor kezdenek beszállingózni Harry meghívottjai. Louis, Zayn, meg néhány ismeretlen arc. Míg Ő velük foglalkozik, nekem kezdenek tönkre menni az idegeim.
- Kösz, hogy eljöttetek. Mindannyiótok tudja, hogy miért vagytok itt, ugye?
- Mert a mi jó haverunk, Styles elbukott. Újra - Nevet egy piercinges csávó, akihez csatlakoznak néhányan. Harryn és rajtam kívül összesen tizen vannak.
Harry kissé idegesnek látszik, látom, hoga próbálj kontrollálni magát. Miattam.
- Arra kérlek titeket, hogy a Fogadó Ünnepségen igennel szavazzatok Melodyra - Miközben beszél, néha rám pillant, de nem zordan, hanem szeretetteljesen - Utána pedig foglaljatok le minél több embert, míg én elviszem Melodyt.
A szívembe apró fájdalom nyilall, mikor azt mondja, elviszem. Tehát Ő nem jön velem. Gondolhattam volna. A sírás fojtogat erre gondolva, de magamba fojtom. Nem gyengülhetek el előttük. Most nem.
Néhányan mormolnak, de beleegyeznek a feladatba. Valószínűleg ők nem olyan hűek a főnökükhöz. Ha szerencsénk van. Ha nem, szabotálják az akciót, így nyerve el a főnök kegyét, nekünk pedig annyi.

- Mi történik a Fogadó Ünnepségen? - Kérdezem, mikor a többiek már elmentek.
Harry bizonytalannak látszik, mintha tétovázna, elmondja-e vagy sem.
- Általában egy hatalmas, féktelen buli amit nem messze rendezünk meg, mindig amikor a főnök új nőt kap. Az egész hely tele van az összes bandataggal, piával, nőkkel, kurvákkal és még több piával. Viszont...
- Viszont mi, Harry?
- Meg kell felelned a bandatagoknak - Mondja a fogain zűrve a szavakat.
A levegő a torkomban akad. Ez nem lehet igaz. Tehát Harry ezt a tanítás dolgot komolyan gondolta. Nagyon is.
- Mégis hogyan?
- Találomra kiválaszt a főnök hat tagot, akiknek bizonyítanod kell. Valamint a hetedik, talán a döntő szavazat az összesített vélemény, amelyet a többi bandatag szavaz meg.
Egy apró könnycsepp csorog le az arcomon. A szám kiszárad, az ajkaim és a testem remeg. Harry felsóhajt, majd idegesen lehajtja a fejét.
- És... mi történik akkor, ha nem kapok elég szavazatot?
- A facér bandatagok közt döntik el kié legyél. Ha a szavazott tag nem akar téged akkor megölnek - Mormolja rekedten.
Megrázom a fejemet, szemeimmel Harry tekintetét keresem, de nem néz rám. Mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, láthatóan felzaklatja ez az egész. Torkomból egy fura hang tör fel, félig a sírás és nevetés közt.
- Nem fog menni Harry. Nem vagyok képes rá - Közlöm vele.
Mindig is a megfelelés vágy hajtott az életben. Azért váltam el a szüleimtől, hogy véget vessek az életemnek ezen a szakaszán. Csak nem jött össze. Állandóan összeütköztem ezekkel a dolgokkal, s a belém nevelt ösztönök sem hagyták, hogy könnyebb legyen. Csak ki akartam törni! Ki ebből  nyomorult életből, hogy állandóan azt érzem, hogy meg kell felelnem valaminek. Én ezt nem akarom újra. Mikor ide kerültem állandón Harry igényeinek, elvárásainak kellett megfelelnem. Egy egész bandának képtelenség. Nem vagyok sem elég szép vgy csinos, nincs túl nagy mellem, nincsen megnyerő taktikám. Nm vagyok elég jó. Csak én vagyok.
Harry teste megfeszül. Felnéz rám, tekintetünk összekapcsolódik. Ajkamba harapok tüzes, elszánt szemét látva. Nem vagyok elég erős.
- Nem vagy rá képes? Szerintem nagyon is képes vagy. Mond, mit gondolsz, miért akarlak megszöktetni? Mert annyira közömbös vagy számomra? Biztosíthatlak minden vagy, csak az nem. Több vagy. Sokkal több. És csak abban tudok reménykedni, hoy elég erős leszek-e ahhoz, hogy ne dugjam annak a tagnak a fejét a saját seggébe akit kiválasztanak, pusztán azét, mert hozzád ért. Mond, te nem látod, milyen hatással vagy rám? - Tör ki, nekem pedig megremeg a szívem. Ahogy jóképű arcát nézem sok érzés keveredik bennem. Ez a férfi, akit feltételezésem szerint szeretek, viszonozza az érzéseimet, ha nem is teljesen. Afelől biztos vagyok, hogy ha nekem nem is sikerül Ő majd fellázad a főnök ellen, és sokan vele is tartanak majd. Én pedig ettől rettentően büszke vagyok rá. Ismét én vagyok az, aki előrehajolva megcsókolom Őt. Sohasem voltam a szavak mestere, s sokkal kellemesebb az ajkaira tapadva beszívni Őt, mint utána sóvárogva a számat jártatni.
- Nem hagyom, hogy feladd, Mels - Suttogja az ajkaimnak.

Csókunk ezúttal nem állati vágytól terhes, sokkal bensőségesebb annál. Ez a csók mindent elmond most, amelyet szavakkal nem lehet. Azt, hogy mennyire féltjük egymást, a leírhatatlan érzéseinket a másik iránt. Nem tudom miért és mikor változott ez meg, de már nem is érdekel. Ahogyn az sem, hogy sikerül-e a Fogadó Ünnepség. Csak az számít, hogy addig Harry védelmező karjaiban, még azt is elhiszem, mikor azt mondja:
,,- Minden rendben lesz..."

Tizenötödik fejezet - A fény és a sötétség egyesülése

A zuhany után álmosan dőlök a puha ágyba. Nem tudom meddig fekszem így ellazultan és békésen, mikor egy puha kéz végigsimít az arcomon. Elmosolyodom.
- Harry.
Kezével végigsimít a felső majd az alsóajkamon le egészen a nyakamig. Vajon mi történt? Nem megszokott ez a kedves érintés.
Hideg ajkakat érzek a nyakamon, mik apró csókokkal borítják a bőrömet. Sóhajtok, karjaimmal megkeresem Harry nyakát. Lehunyom a szemem, mikor felnyög és óvatosan fölém mászva ajkaimnak nyomja a száját. Kezével megkeresi a hajamat, majd ujjaival fésülgetni kezdi. Ajkait nem mozdítja, de érzem, hogy mosolyog. Azt akarja, hogy én csókoljam meg.
- Miért nem beszéltél Hollyról? - Kérdezem, szám mozog az övén.
- Mert nem számít. Már nem - Mormolja óvatosan.
Testemet apró bizsergéshullámok árasztják el szavaira. Az az érzés ölel körbe, hogy talán miattam. Talán nem veszi körül az a sötétség amit eddig hittem.
Ekkor óvatosan megcsókolom. Azt hiszem, ez az első olyan csók amikor mindketten tudjuk mit teszünk. Ez az első olyan csók, mikor igazán várom a folytatást. Ajkának menta íze van, lélegzete keveredik az enyémmel. Mikor Harry elhúzódik kérdőn nézek rá a sötétben. Olyan mintha kicserélték volna.
- Látni akarlak - Súgja szexin, majd felkapcsolja a villanyt. Hunyorgok a halvány fényben, mikor meglátom az arcát. Ajka felduzzadt és vörös, ahogyan az arca is. A szeme alatt kék karikák és véraláfutások vannak.
- Mi a franc történt, Harry? Jól vagy? - Ülök fel rémülten, magammal húzva Őt is.
Kezemmel óvatosan vizsgálom az arcát, majd végül a sérült területekre nedves puszikat nyomok. Szájánál kicsit tovább időzök, gyengéden csókolom Őt. Harry hagyja, hogy tegyem amit akarok, csak a csípőmet öleli óvatosan.
- Ne törődj vele... csak... Semmiség.
- Ez nem az, Harry. Mond el, vagy abbahagyom. Mindent abbahagyok.
Összeszűkült szemmel néz rám majd sóhajt. - Az ügy amit el kellett intéznem... nos rosszul sült el. Elég ha ennyit tudsz.
Testét az enyémhez szorítja, majd nyelvével végignyal a száján. Nyelek egyet.
- Csókolj meg, Mels.
Nem tudom miért, de teljesítem a kérését. Teljesen elárasztott a forróság, nem tudok tisztán gondolkodni. Csak annyit tudok, hogy akarom Őt testesül lelkestül. És ezek a ruhadarabok megakadályoznak. És Harry is egyetért - konstatálom, mikor kezeivel lehúzza rólam a pólóját. A matracra fektet, majd elszakadva az ajkamtól elkezdi csókolgatni a testem. Annyira dögös és kétségbeesett az egész. Annyira akarom ezt.

Testem vonaglik az Övé alatt, forróságban úszom.
- Mit akarsz, kicsi Melodym? - Suttogja.
Felnyögök, majd hajába markolva magamhoz húzom. -  Téged.
- Pontosabbnak kell lenned, bébi. Mit akarsz mit tegyek veled?
Tétovázás nélkül csúsznak ki számon a szavak, s kimondva még mocskosabbnak hatnak. - Azt akarom, hogy bennem legyél. De előbb vedd le a ruháidat...
Vigyorogva lekapja magáról a felsőjét ami csatlakozik a rólam levett pólóhoz. Nadrágzsebeiből gyorsan kipakolja a dolgait, a szekrényre teszi őket. Hamarosan már csak a fehérneműink választanak el.
- Annyira gyönyörű vagy így - Mormolja míg a combomat csókolgatja. Haja csikizi érzékeny bőröm.
A fekete bugyimat oldalra csúsztatva tétovázás nélkül felhelyezi az ujját. Gyengéden.
- Mmhm. Olyan nedves vagy.. készen állsz nekem - Motyogja, majd mozgatni kezdi az ujját.
Szédítő érzés. Haját és vállát markolva nyögdécselek, keményen lehunyom a szemem. Csípőmmel ujjai mozdulatának elébe megyek.
- Nyisd ki a szemed, Mels.
Tekintetünk találkozik, mikor hozzáad még egy ujját. A hasamban és lassan egész testemben futkosó gyönyör épülésének érzése leírhatalan. Csak ennyit mondok:
- Harry.
Hátam ívbe feszül mikor a két ujjával körözni kezd.
- Tudom, bébi. De olyan szűk vagy.
Ekkor ujjait behjlítja, mire hangosan nyögök fel. Egy olyan pontot talált meg, melyről eddig nem is tudtam, hogy létezik.
Harry kihúzza ujjait belőlem, majd a szájához veszi és cuppogva nyalogatni kezdi. Halkan hümmög mellé.
- Nem is tudod milyen finom vagy.
- Harry, kérlek - Könyörgöm neki.
Lehajol és gyengéden megcsókol. Erekciója a ruha anyagon keresztül nekem feszül, ügyes ujjaival gyorsan kicsatolja a melltartómat. Elgondolkodom hányszor csinálhatta már ezt...


Mire észbe kapok, már mindketten csodálatosan meztelenek vagyunk, Harry felhúzta az óvszert és fölöttem könyököl. Csak a beleegyezésemre vár. Lassan bólintok. Ő lehajol és ajka az enyémet érinti, miközben lassan elmerül bennem. Jobban fáj mint második alkalommal kellene. Sőt, kibaszottul fáj.
- Harry - Nyekegem. Egy könnycsepp gördül ki  szememből. Szeme elsötétül, teste abbahagyja a mozgást.
- Tudom.. - Suttog gyengéden.
Kezeinket összekulcsolja az arcom mellett, majd óvatosan újra mozogni kezd. - Annyira szűk - Mormolja.
A fájdalom kezd enyhülni, már nem érzem, hogy tűzben lenne az alsó felem. De érzek egy intenzív húzást, mely a sötétbe akar rántani.
- Ki akarom oltani a fényed, Melodym... - Kezdi, miközben újra lök egyet. - Magamnak akarom...
Felnyögök, majd végigsimítok a hátán. Olyan puha és izmos. Furcsa egy párosítás. Nem mintha én és Harry nem lennénk azok...
- Már a tiéd Harry. De már első alkalommal sem értettem miért mondod ezt - Nyögöm.
Egy pillantra leáll ezzel könyörgésre késztetve engem. Annyira forró az egész. Nem hittem volna, hogy megteszem vele. Mármint újra. Józanul.
- Hát nem érted? Te vagy a fénycsóva ebben az elcseszett sötétségben. Akarom ezt a fényt, Mels. Kibaszottul.
Torkomban akad a lélegzet. Talán ez egy buta eszme, de azt hiszem, vagyok elég liba ahhoz, hogy úgy gondoljam ez egy szerelmi vallomás Harry módra. Elmosolyodom, majd egy puszit nyomok a szája sarkába.
- Harry. Én... szerelmes vagyok beléd - Csúszik ki a számon.

Harry pillanatokig nem válaszol, csak bámul maga elé. Szemei egyre sötétebbek, a zöld árnyalata majdnem el is tűnt. Remegve szívom be a levegőt. A picsába! Miért kell nekem ilyeneket mondani? Vagy legfőképpen: miért szerettem bele? A rosszak listája nagyon hosszú, a rövidé pedig szinte nem is létezik aprósága miatt. Elrabolt, akaratom nélkül tett velem dolgokat, megfosztott attól az örömtől, hogy azzal veszítsem el a szüzességemet, akit szeretek. És még sorolhatnám. Gyűlölnöm kellene, utálni Őt. De... nem tudom. Harry nyel egyet, majd óvatosan kihúzódik belőlem. Felkapja a földről az alsóját és a pólóját, majd gúnyosan rám bámul. Magamra húzom a selymes takarót, s a könnyeimmel küszködve nézek vissza rá. Rettenetesen fáj odalent, majdnem annyira mint ez a tekintet.
- Nem szerethetsz engem. Őrültség - Mondja, majd kimegy a szobából, becsapva maga mögött az ajtót.

Pár percig bámulok magam elé, könnyek áztatta szemmel. Nem hiszem el, hogy történhetett ez. Ajkaim remegnek, testemet a fájdalom járja át. Fogalmam sincs mit kellene tennem. Nem értem miért érzem hibásnak magam, mikor csak egyetlenegy szót mondtam ki. Habár nem egy jelentéktelen kis szóról van szó, akkor is igazságtalannak érzem a durcizását. Viszont nagyon remélem, hogy nem csinál semmi ostobaságot.
Ekkor olyan képfoszlányok töltik meg az elmémet, melyen Harry összeverve, véresen fekszik egy sikátorban. A szívem a torkomban dobog, testem megfeszül a fájdalomtól. Magamra csavarom a selymes fekete anyagot, majd bukdácsolva indulok Harry után.

Harryt a nappaliban találom. Már felöltözött, arcán viszont olyan gyötrelmet látok, mely nekem is fájdalmat okoz. Magamhoz szorítom a selymesen puha anyagot s erőt veszek magamon. Nyelek egyet majd mellé lépek, kezemet erős vállán nyugtatom. Egyikünk sem mozdul pár pillanatig, testem reszketni akar a feszültségtől. Mondani akarok valamit, de a gondolataim elhagyják az agyamat, s nem tudnak értelmes, összefüggő szavakká, mondatokká alakulni. Az egyik kézfejemmel letörlöm a könnyet a szemem sarkából, majd mély levegőt veszek. A gyomrom kavarog, a fejem kóvályog, a nyelvem és a torkom száraz, csupasz lábam pedig fázik a hideg kövön.
- Nem szerethetsz engem - Ismétli halkan - Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem gondoltad komolyan.
- Komolyan gondoltam. Nem tudom hogyan vagy miért, ahogyan azt nem értem, ez miért probléma neked? Jó, talán nem kellett volna csak így bejelentenem, de nem értem ezt a szarakodást... Itt ez a sötét szarság körülötted, téged pedig szinte nem is látni a rohadt sűrű ködben! Én viszont láttalak párszor. És most már nem bújhatsz el, Harry. Már nem.
- A rohadt életbe, Mels! - Mondja, majd hátrafordul, wgyenesen a szemembe néz - Hazudtam neked. Most dugtunk először. Azért mondtam, hogy mikor először megtörténik önbizalommal teli légy. Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem szökhetsz el, mert engem ölnek meg miatta. Miért nem fogod fel, hogy ez a sötét túl sötét, és sohasem lesz világosabb? - Csattan fel, én pedig levegőért kapok.
Az első... szerelemmel történt. Elég rossz volt, de szerelemmel. Erre a gondolatra remény telít el. Másra nem is tudok gondolni.
- Így is akarsz engem? - Kérdezi morogva.
Mélyen a szemébe nézek, majd óvatosan elmosolyodom.
- Látom a fényt az alagút végén. A fényem már a tiéd, Harry. Azt hiszem ezzel kezdenünk kéne valamit.