A zuhany után álmosan dőlök a puha ágyba. Nem tudom meddig fekszem így ellazultan és békésen, mikor egy puha kéz végigsimít az arcomon. Elmosolyodom.
- Harry.
Kezével végigsimít a felső majd az alsóajkamon le egészen a nyakamig. Vajon mi történt? Nem megszokott ez a kedves érintés.
Hideg ajkakat érzek a nyakamon, mik apró csókokkal borítják a bőrömet. Sóhajtok, karjaimmal megkeresem Harry nyakát. Lehunyom a szemem, mikor felnyög és óvatosan fölém mászva ajkaimnak nyomja a száját. Kezével megkeresi a hajamat, majd ujjaival fésülgetni kezdi. Ajkait nem mozdítja, de érzem, hogy mosolyog. Azt akarja, hogy én csókoljam meg.
- Miért nem beszéltél Hollyról? - Kérdezem, szám mozog az övén.
- Mert nem számít. Már nem - Mormolja óvatosan.
Testemet apró bizsergéshullámok árasztják el szavaira. Az az érzés ölel körbe, hogy talán miattam. Talán nem veszi körül az a sötétség amit eddig hittem.
Ekkor óvatosan megcsókolom. Azt hiszem, ez az első olyan csók amikor mindketten tudjuk mit teszünk. Ez az első olyan csók, mikor igazán várom a folytatást. Ajkának menta íze van, lélegzete keveredik az enyémmel. Mikor Harry elhúzódik kérdőn nézek rá a sötétben. Olyan mintha kicserélték volna.
- Látni akarlak - Súgja szexin, majd felkapcsolja a villanyt. Hunyorgok a halvány fényben, mikor meglátom az arcát. Ajka felduzzadt és vörös, ahogyan az arca is. A szeme alatt kék karikák és véraláfutások vannak.
- Mi a franc történt, Harry? Jól vagy? - Ülök fel rémülten, magammal húzva Őt is.
Kezemmel óvatosan vizsgálom az arcát, majd végül a sérült területekre nedves puszikat nyomok. Szájánál kicsit tovább időzök, gyengéden csókolom Őt. Harry hagyja, hogy tegyem amit akarok, csak a csípőmet öleli óvatosan.
- Ne törődj vele... csak... Semmiség.
- Ez nem az, Harry. Mond el, vagy abbahagyom. Mindent abbahagyok.
Összeszűkült szemmel néz rám majd sóhajt. - Az ügy amit el kellett intéznem... nos rosszul sült el. Elég ha ennyit tudsz.
Testét az enyémhez szorítja, majd nyelvével végignyal a száján. Nyelek egyet.
- Csókolj meg, Mels.
Nem tudom miért, de teljesítem a kérését. Teljesen elárasztott a forróság, nem tudok tisztán gondolkodni. Csak annyit tudok, hogy akarom Őt testesül lelkestül. És ezek a ruhadarabok megakadályoznak. És Harry is egyetért - konstatálom, mikor kezeivel lehúzza rólam a pólóját. A matracra fektet, majd elszakadva az ajkamtól elkezdi csókolgatni a testem. Annyira dögös és kétségbeesett az egész. Annyira akarom ezt.
Testem vonaglik az Övé alatt, forróságban úszom.
- Mit akarsz, kicsi Melodym? - Suttogja.
Felnyögök, majd hajába markolva magamhoz húzom. - Téged.
- Pontosabbnak kell lenned, bébi. Mit akarsz mit tegyek veled?
Tétovázás nélkül csúsznak ki számon a szavak, s kimondva még mocskosabbnak hatnak. - Azt akarom, hogy bennem legyél. De előbb vedd le a ruháidat...
Vigyorogva lekapja magáról a felsőjét ami csatlakozik a rólam levett pólóhoz. Nadrágzsebeiből gyorsan kipakolja a dolgait, a szekrényre teszi őket. Hamarosan már csak a fehérneműink választanak el.
- Annyira gyönyörű vagy így - Mormolja míg a combomat csókolgatja. Haja csikizi érzékeny bőröm.
A fekete bugyimat oldalra csúsztatva tétovázás nélkül felhelyezi az ujját. Gyengéden.
- Mmhm. Olyan nedves vagy.. készen állsz nekem - Motyogja, majd mozgatni kezdi az ujját.
Szédítő érzés. Haját és vállát markolva nyögdécselek, keményen lehunyom a szemem. Csípőmmel ujjai mozdulatának elébe megyek.
- Nyisd ki a szemed, Mels.
Tekintetünk találkozik, mikor hozzáad még egy ujját. A hasamban és lassan egész testemben futkosó gyönyör épülésének érzése leírhatalan. Csak ennyit mondok:
- Harry.
Hátam ívbe feszül mikor a két ujjával körözni kezd.
- Tudom, bébi. De olyan szűk vagy.
Ekkor ujjait behjlítja, mire hangosan nyögök fel. Egy olyan pontot talált meg, melyről eddig nem is tudtam, hogy létezik.
Harry kihúzza ujjait belőlem, majd a szájához veszi és cuppogva nyalogatni kezdi. Halkan hümmög mellé.
- Nem is tudod milyen finom vagy.
- Harry, kérlek - Könyörgöm neki.
Lehajol és gyengéden megcsókol. Erekciója a ruha anyagon keresztül nekem feszül, ügyes ujjaival gyorsan kicsatolja a melltartómat. Elgondolkodom hányszor csinálhatta már ezt...
Mire észbe kapok, már mindketten csodálatosan meztelenek vagyunk, Harry felhúzta az óvszert és fölöttem könyököl. Csak a beleegyezésemre vár. Lassan bólintok. Ő lehajol és ajka az enyémet érinti, miközben lassan elmerül bennem. Jobban fáj mint második alkalommal kellene. Sőt, kibaszottul fáj.
- Harry - Nyekegem. Egy könnycsepp gördül ki szememből. Szeme elsötétül, teste abbahagyja a mozgást.
- Tudom.. - Suttog gyengéden.
Kezeinket összekulcsolja az arcom mellett, majd óvatosan újra mozogni kezd. - Annyira szűk - Mormolja.
A fájdalom kezd enyhülni, már nem érzem, hogy tűzben lenne az alsó felem. De érzek egy intenzív húzást, mely a sötétbe akar rántani.
- Ki akarom oltani a fényed, Melodym... - Kezdi, miközben újra lök egyet. - Magamnak akarom...
Felnyögök, majd végigsimítok a hátán. Olyan puha és izmos. Furcsa egy párosítás. Nem mintha én és Harry nem lennénk azok...
- Már a tiéd Harry. De már első alkalommal sem értettem miért mondod ezt - Nyögöm.
Egy pillantra leáll ezzel könyörgésre késztetve engem. Annyira forró az egész. Nem hittem volna, hogy megteszem vele. Mármint újra. Józanul.
- Hát nem érted? Te vagy a fénycsóva ebben az elcseszett sötétségben. Akarom ezt a fényt, Mels. Kibaszottul.
Torkomban akad a lélegzet. Talán ez egy buta eszme, de azt hiszem, vagyok elég liba ahhoz, hogy úgy gondoljam ez egy szerelmi vallomás Harry módra. Elmosolyodom, majd egy puszit nyomok a szája sarkába.
- Harry. Én... szerelmes vagyok beléd - Csúszik ki a számon.
Harry pillanatokig nem válaszol, csak bámul maga elé. Szemei egyre sötétebbek, a zöld árnyalata majdnem el is tűnt. Remegve szívom be a levegőt. A picsába! Miért kell nekem ilyeneket mondani? Vagy legfőképpen: miért szerettem bele? A rosszak listája nagyon hosszú, a rövidé pedig szinte nem is létezik aprósága miatt. Elrabolt, akaratom nélkül tett velem dolgokat, megfosztott attól az örömtől, hogy azzal veszítsem el a szüzességemet, akit szeretek. És még sorolhatnám. Gyűlölnöm kellene, utálni Őt. De... nem tudom. Harry nyel egyet, majd óvatosan kihúzódik belőlem. Felkapja a földről az alsóját és a pólóját, majd gúnyosan rám bámul. Magamra húzom a selymes takarót, s a könnyeimmel küszködve nézek vissza rá. Rettenetesen fáj odalent, majdnem annyira mint ez a tekintet.
- Nem szerethetsz engem. Őrültség - Mondja, majd kimegy a szobából, becsapva maga mögött az ajtót.
Pár percig bámulok magam elé, könnyek áztatta szemmel. Nem hiszem el, hogy történhetett ez. Ajkaim remegnek, testemet a fájdalom járja át. Fogalmam sincs mit kellene tennem. Nem értem miért érzem hibásnak magam, mikor csak egyetlenegy szót mondtam ki. Habár nem egy jelentéktelen kis szóról van szó, akkor is igazságtalannak érzem a durcizását. Viszont nagyon remélem, hogy nem csinál semmi ostobaságot.
Ekkor olyan képfoszlányok töltik meg az elmémet, melyen Harry összeverve, véresen fekszik egy sikátorban. A szívem a torkomban dobog, testem megfeszül a fájdalomtól. Magamra csavarom a selymes fekete anyagot, majd bukdácsolva indulok Harry után.
Harryt a nappaliban találom. Már felöltözött, arcán viszont olyan gyötrelmet látok, mely nekem is fájdalmat okoz. Magamhoz szorítom a selymesen puha anyagot s erőt veszek magamon. Nyelek egyet majd mellé lépek, kezemet erős vállán nyugtatom. Egyikünk sem mozdul pár pillanatig, testem reszketni akar a feszültségtől. Mondani akarok valamit, de a gondolataim elhagyják az agyamat, s nem tudnak értelmes, összefüggő szavakká, mondatokká alakulni. Az egyik kézfejemmel letörlöm a könnyet a szemem sarkából, majd mély levegőt veszek. A gyomrom kavarog, a fejem kóvályog, a nyelvem és a torkom száraz, csupasz lábam pedig fázik a hideg kövön.
- Nem szerethetsz engem - Ismétli halkan - Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem gondoltad komolyan.
- Komolyan gondoltam. Nem tudom hogyan vagy miért, ahogyan azt nem értem, ez miért probléma neked? Jó, talán nem kellett volna csak így bejelentenem, de nem értem ezt a szarakodást... Itt ez a sötét szarság körülötted, téged pedig szinte nem is látni a rohadt sűrű ködben! Én viszont láttalak párszor. És most már nem bújhatsz el, Harry. Már nem.
- A rohadt életbe, Mels! - Mondja, majd hátrafordul, wgyenesen a szemembe néz - Hazudtam neked. Most dugtunk először. Azért mondtam, hogy mikor először megtörténik önbizalommal teli légy. Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem szökhetsz el, mert engem ölnek meg miatta. Miért nem fogod fel, hogy ez a sötét túl sötét, és sohasem lesz világosabb? - Csattan fel, én pedig levegőért kapok.
Az első... szerelemmel történt. Elég rossz volt, de szerelemmel. Erre a gondolatra remény telít el. Másra nem is tudok gondolni.
- Így is akarsz engem? - Kérdezi morogva.
Mélyen a szemébe nézek, majd óvatosan elmosolyodom.
- Látom a fényt az alagút végén. A fényem már a tiéd, Harry. Azt hiszem ezzel kezdenünk kéne valamit.
- Harry.
Kezével végigsimít a felső majd az alsóajkamon le egészen a nyakamig. Vajon mi történt? Nem megszokott ez a kedves érintés.
Hideg ajkakat érzek a nyakamon, mik apró csókokkal borítják a bőrömet. Sóhajtok, karjaimmal megkeresem Harry nyakát. Lehunyom a szemem, mikor felnyög és óvatosan fölém mászva ajkaimnak nyomja a száját. Kezével megkeresi a hajamat, majd ujjaival fésülgetni kezdi. Ajkait nem mozdítja, de érzem, hogy mosolyog. Azt akarja, hogy én csókoljam meg.
- Miért nem beszéltél Hollyról? - Kérdezem, szám mozog az övén.
- Mert nem számít. Már nem - Mormolja óvatosan.
Testemet apró bizsergéshullámok árasztják el szavaira. Az az érzés ölel körbe, hogy talán miattam. Talán nem veszi körül az a sötétség amit eddig hittem.
Ekkor óvatosan megcsókolom. Azt hiszem, ez az első olyan csók amikor mindketten tudjuk mit teszünk. Ez az első olyan csók, mikor igazán várom a folytatást. Ajkának menta íze van, lélegzete keveredik az enyémmel. Mikor Harry elhúzódik kérdőn nézek rá a sötétben. Olyan mintha kicserélték volna.
- Látni akarlak - Súgja szexin, majd felkapcsolja a villanyt. Hunyorgok a halvány fényben, mikor meglátom az arcát. Ajka felduzzadt és vörös, ahogyan az arca is. A szeme alatt kék karikák és véraláfutások vannak.
- Mi a franc történt, Harry? Jól vagy? - Ülök fel rémülten, magammal húzva Őt is.
Kezemmel óvatosan vizsgálom az arcát, majd végül a sérült területekre nedves puszikat nyomok. Szájánál kicsit tovább időzök, gyengéden csókolom Őt. Harry hagyja, hogy tegyem amit akarok, csak a csípőmet öleli óvatosan.
- Ne törődj vele... csak... Semmiség.
- Ez nem az, Harry. Mond el, vagy abbahagyom. Mindent abbahagyok.
Összeszűkült szemmel néz rám majd sóhajt. - Az ügy amit el kellett intéznem... nos rosszul sült el. Elég ha ennyit tudsz.
Testét az enyémhez szorítja, majd nyelvével végignyal a száján. Nyelek egyet.
- Csókolj meg, Mels.
Nem tudom miért, de teljesítem a kérését. Teljesen elárasztott a forróság, nem tudok tisztán gondolkodni. Csak annyit tudok, hogy akarom Őt testesül lelkestül. És ezek a ruhadarabok megakadályoznak. És Harry is egyetért - konstatálom, mikor kezeivel lehúzza rólam a pólóját. A matracra fektet, majd elszakadva az ajkamtól elkezdi csókolgatni a testem. Annyira dögös és kétségbeesett az egész. Annyira akarom ezt.
Testem vonaglik az Övé alatt, forróságban úszom.
- Mit akarsz, kicsi Melodym? - Suttogja.
Felnyögök, majd hajába markolva magamhoz húzom. - Téged.
- Pontosabbnak kell lenned, bébi. Mit akarsz mit tegyek veled?
Tétovázás nélkül csúsznak ki számon a szavak, s kimondva még mocskosabbnak hatnak. - Azt akarom, hogy bennem legyél. De előbb vedd le a ruháidat...
Vigyorogva lekapja magáról a felsőjét ami csatlakozik a rólam levett pólóhoz. Nadrágzsebeiből gyorsan kipakolja a dolgait, a szekrényre teszi őket. Hamarosan már csak a fehérneműink választanak el.
- Annyira gyönyörű vagy így - Mormolja míg a combomat csókolgatja. Haja csikizi érzékeny bőröm.
A fekete bugyimat oldalra csúsztatva tétovázás nélkül felhelyezi az ujját. Gyengéden.
- Mmhm. Olyan nedves vagy.. készen állsz nekem - Motyogja, majd mozgatni kezdi az ujját.
Szédítő érzés. Haját és vállát markolva nyögdécselek, keményen lehunyom a szemem. Csípőmmel ujjai mozdulatának elébe megyek.
- Nyisd ki a szemed, Mels.
Tekintetünk találkozik, mikor hozzáad még egy ujját. A hasamban és lassan egész testemben futkosó gyönyör épülésének érzése leírhatalan. Csak ennyit mondok:
- Harry.
Hátam ívbe feszül mikor a két ujjával körözni kezd.
- Tudom, bébi. De olyan szűk vagy.
Ekkor ujjait behjlítja, mire hangosan nyögök fel. Egy olyan pontot talált meg, melyről eddig nem is tudtam, hogy létezik.
Harry kihúzza ujjait belőlem, majd a szájához veszi és cuppogva nyalogatni kezdi. Halkan hümmög mellé.
- Nem is tudod milyen finom vagy.
- Harry, kérlek - Könyörgöm neki.
Lehajol és gyengéden megcsókol. Erekciója a ruha anyagon keresztül nekem feszül, ügyes ujjaival gyorsan kicsatolja a melltartómat. Elgondolkodom hányszor csinálhatta már ezt...
Mire észbe kapok, már mindketten csodálatosan meztelenek vagyunk, Harry felhúzta az óvszert és fölöttem könyököl. Csak a beleegyezésemre vár. Lassan bólintok. Ő lehajol és ajka az enyémet érinti, miközben lassan elmerül bennem. Jobban fáj mint második alkalommal kellene. Sőt, kibaszottul fáj.
- Harry - Nyekegem. Egy könnycsepp gördül ki szememből. Szeme elsötétül, teste abbahagyja a mozgást.
- Tudom.. - Suttog gyengéden.
Kezeinket összekulcsolja az arcom mellett, majd óvatosan újra mozogni kezd. - Annyira szűk - Mormolja.
A fájdalom kezd enyhülni, már nem érzem, hogy tűzben lenne az alsó felem. De érzek egy intenzív húzást, mely a sötétbe akar rántani.
- Ki akarom oltani a fényed, Melodym... - Kezdi, miközben újra lök egyet. - Magamnak akarom...
Felnyögök, majd végigsimítok a hátán. Olyan puha és izmos. Furcsa egy párosítás. Nem mintha én és Harry nem lennénk azok...
- Már a tiéd Harry. De már első alkalommal sem értettem miért mondod ezt - Nyögöm.
Egy pillantra leáll ezzel könyörgésre késztetve engem. Annyira forró az egész. Nem hittem volna, hogy megteszem vele. Mármint újra. Józanul.
- Hát nem érted? Te vagy a fénycsóva ebben az elcseszett sötétségben. Akarom ezt a fényt, Mels. Kibaszottul.
Torkomban akad a lélegzet. Talán ez egy buta eszme, de azt hiszem, vagyok elég liba ahhoz, hogy úgy gondoljam ez egy szerelmi vallomás Harry módra. Elmosolyodom, majd egy puszit nyomok a szája sarkába.
- Harry. Én... szerelmes vagyok beléd - Csúszik ki a számon.
Harry pillanatokig nem válaszol, csak bámul maga elé. Szemei egyre sötétebbek, a zöld árnyalata majdnem el is tűnt. Remegve szívom be a levegőt. A picsába! Miért kell nekem ilyeneket mondani? Vagy legfőképpen: miért szerettem bele? A rosszak listája nagyon hosszú, a rövidé pedig szinte nem is létezik aprósága miatt. Elrabolt, akaratom nélkül tett velem dolgokat, megfosztott attól az örömtől, hogy azzal veszítsem el a szüzességemet, akit szeretek. És még sorolhatnám. Gyűlölnöm kellene, utálni Őt. De... nem tudom. Harry nyel egyet, majd óvatosan kihúzódik belőlem. Felkapja a földről az alsóját és a pólóját, majd gúnyosan rám bámul. Magamra húzom a selymes takarót, s a könnyeimmel küszködve nézek vissza rá. Rettenetesen fáj odalent, majdnem annyira mint ez a tekintet.
- Nem szerethetsz engem. Őrültség - Mondja, majd kimegy a szobából, becsapva maga mögött az ajtót.
Pár percig bámulok magam elé, könnyek áztatta szemmel. Nem hiszem el, hogy történhetett ez. Ajkaim remegnek, testemet a fájdalom járja át. Fogalmam sincs mit kellene tennem. Nem értem miért érzem hibásnak magam, mikor csak egyetlenegy szót mondtam ki. Habár nem egy jelentéktelen kis szóról van szó, akkor is igazságtalannak érzem a durcizását. Viszont nagyon remélem, hogy nem csinál semmi ostobaságot.
Ekkor olyan képfoszlányok töltik meg az elmémet, melyen Harry összeverve, véresen fekszik egy sikátorban. A szívem a torkomban dobog, testem megfeszül a fájdalomtól. Magamra csavarom a selymes fekete anyagot, majd bukdácsolva indulok Harry után.
Harryt a nappaliban találom. Már felöltözött, arcán viszont olyan gyötrelmet látok, mely nekem is fájdalmat okoz. Magamhoz szorítom a selymesen puha anyagot s erőt veszek magamon. Nyelek egyet majd mellé lépek, kezemet erős vállán nyugtatom. Egyikünk sem mozdul pár pillanatig, testem reszketni akar a feszültségtől. Mondani akarok valamit, de a gondolataim elhagyják az agyamat, s nem tudnak értelmes, összefüggő szavakká, mondatokká alakulni. Az egyik kézfejemmel letörlöm a könnyet a szemem sarkából, majd mély levegőt veszek. A gyomrom kavarog, a fejem kóvályog, a nyelvem és a torkom száraz, csupasz lábam pedig fázik a hideg kövön.
- Nem szerethetsz engem - Ismétli halkan - Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem gondoltad komolyan.
- Komolyan gondoltam. Nem tudom hogyan vagy miért, ahogyan azt nem értem, ez miért probléma neked? Jó, talán nem kellett volna csak így bejelentenem, de nem értem ezt a szarakodást... Itt ez a sötét szarság körülötted, téged pedig szinte nem is látni a rohadt sűrű ködben! Én viszont láttalak párszor. És most már nem bújhatsz el, Harry. Már nem.
- A rohadt életbe, Mels! - Mondja, majd hátrafordul, wgyenesen a szemembe néz - Hazudtam neked. Most dugtunk először. Azért mondtam, hogy mikor először megtörténik önbizalommal teli légy. Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem szökhetsz el, mert engem ölnek meg miatta. Miért nem fogod fel, hogy ez a sötét túl sötét, és sohasem lesz világosabb? - Csattan fel, én pedig levegőért kapok.
Az első... szerelemmel történt. Elég rossz volt, de szerelemmel. Erre a gondolatra remény telít el. Másra nem is tudok gondolni.
- Így is akarsz engem? - Kérdezi morogva.
Mélyen a szemébe nézek, majd óvatosan elmosolyodom.
- Látom a fényt az alagút végén. A fényem már a tiéd, Harry. Azt hiszem ezzel kezdenünk kéne valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése