Egy erős kar ölel magához. A függönyön keresztül halvány fény szűrődik be, megvilágítva mezítelen testünket. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondjam, fogalmm sincs hogyan kerültünk ágyba az éjjel. Miután kiterítettem elé a lapjaimat, Harry szinte rám vetette magát. Úgy csókolt mint még soha, érzelmekkel fűszerezve. Még mindig érzem ajkaimon a sós ízt. Nem tudom meddig voltunk ott, mikor az ölébe kapott és visszahozott ide. Mindketten levetkőztünk, s ágyba bújtunk. Nem szexeltünk, nem fejeztük be amit elkezdünk. Csak arra emlékszem, hogy összeforradt ajkakkal merültem álomba. Most is csak Harry halk mormolására ébredek fel. Karjával gyengéden szorít a mellkasához, ahogyan egész éjjel tette. Ajkai még duzzadtak és vörösek a tegnapiak után, engem pedig örömmámor fog el. Valahogyan nem tud érdekelni, hogy hazudott nekem. Nem tartom olyan nagy dolognak, hiszen valószínűleg értem cselekedett. A másik hazugsága viszont bánt valamennyire. Ha tudtam volna, hogy ember halál nélkül leléphetek, akkor már régen nem lennék itt. Akkor nem szeretném ezt a sötét fiút, s nem kellene azon agyalnom, mi lesz ha fölébred. Talán bunkó lesz, lehet, hogy nem. Viszont előfordulhat, hogy az egész csak egy álom volt... De nem. Elevenen élnek az érintései és csókjai a fejemben, melyet azt hiszem még sokáig fogok őrizni.
Harry halkan felnyög. Összeszorítja a szemét, karjai megfeszülnek körülöttem. Ismét nyög, majd oldalra kapja a fejét, sötét tincsek hullanak a homlokába.
- Nem! Melody... Főnök én... Rohadtul nem bukom el! - Morogja, majd levegőért kap.
Azt hiszem rémálma van. Nem emlékszem, hogy mióta itt vagyok, lett volna ilyen. Óvatosan felé hajolok, végigsimítok az arcán.
- Itt vagyok, Harry. Ébredj fel! Ez csak egy rémálom... - Mondom, miközben megrázom vállát.
Még egy utolsót nyög, mielőtt kinyitná a szemét. Nyugtalanul sóhajt, szeme álmos és fátyolos.
- Mels... - Suttogja, puha kezével végigsimít az ajkamon.
- Mesélhetsz róla, ha szeretnél... talán megnyugtat.
- N-Nekem sohasem volt rémálmom még, Melody - Magyarázkodik keményen zihálva. Azt hiszem most látom először sebezhetőnek.
- Annyira élethű volt...
- Nos, az álmok már csak ilyenek - Kuncogok, Ő pedig átölel a karjával. Egy puha csókot nyom a számra, melynek hatására ellágyulnak a csontjaim a testemben.
- Meg foglak szöktetni innen.
Szemeim kitágulnak, testem megfeszül.
- Mi? Hogy mit csinálsz?
- Megszöktetlek. Mielőtt a főnök hazaér.
Összerezzenek. Mióta Harry elrabolt, másra sem vágytam csak arra, hogy kiszabaduljak innen. Most pedig Harry felajánlja nekem, hogy segít megszökni. Én viszont most nem tudok ennek örülni. Most nem, Harry nélkül nem.
Ezért csak hozzá hajolok és megcsókolom. Ajka puha az enyémen, s enyhe menta íze van. Gyengéden és óvatosan csókol vissza, mitől a testem ellágyul, lelkembe pedig ideiglenes nyugodtság költözik. Nemsokára Harry felém kerül, s hol édes szavakat, hol pedig szitokszavakat mormol a számba. Karjaimmal átölelem a nyakát, s a tarkójánál lévő haját fésülgetem az ujjaimmal. Legszívesebben egész nap ezt tenném, de tudom, hogy nem terelhetem el Harry figyelmét ilyen kis csintalanságokkal. Hamarosan szóba hozza majd újra. Habár fogalmam sincs miért jutott ez hirtelen az eszébe. Csak arra emlékszem, hogy tegnap ideges lett mikor azt mondtam neki, szeretem, egész éjjel kétségbeesetten ölelt magához, reggel rémálma volt, ma pedig alig tud ellenállni az érintésemnek.
A szobát ajkaink érintkezésének és sóhajaink hangja tölti meg a szobát. Az ajkaim már szinte fájnak, mikor Harry az utolsó, nedves csókot nyomja a számra. Mikor kinyitom a szemeimet, Ő elmosolyodik és végigsimít kezével az arcomon, majd a vörösre duzzadt ajkaimon. Elmosolyodom. A sérülései már nem látszódnak olyannyira mint tegnap, és azt hiszem már nem is fájnak.
- Tudod, hogy szeretnék egész nap itt lenni veled, de sajnos most mennem kell. Készülj, este összehívok néhány megbízható embert.
- Miért is? - Kérdezem ásítva.
- A szöktetésedhez. Jobb, ha néhányan tudnak róla.
- Mi? Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj Harry! Azt meg végképp nem, hogy másokat is bajba keverj. Mellesleg, ha ez a férfi képes volt elraboltatni engem, arra is képes lesz hogy megtaláljon. Vagy ami még rosszabb, megöljön.
- Csak nyugalom, bébi. Bízd rám, jó? Elég régóta csinálom ezt. Egyébként is ez az én döntésem. Aki pedig velem tart önként teszi majd - Mondja nekem határozottan. Zöld szeme elszántságtól csillog.
- De miattam bajba keveredned felesleges! Harry, ez nem ér ennyit - Tudom, hogy amit mondok elég nyálas, de így érzek.
- Ne félj, már bajban vagyok. Attól a pillanattól kezdve, hogy úgy érzem megéri - Mondja, majd elhgyja a helyiséget.
Egész nap nem csináltam semmit sem. Csak bezárkóztam a szobába, és egész nap Harry ágyában fetrengtem meztelenül, az utóbbi időkön és az elhngzottakon gondolkodva. Mikor Harry elhozott, kiszakított az életemből, viszont akkor nem számítottam senkinek. Mot viszont számítok, Harry az imént vallotta be. Burkoltan bár, de beismerte, számítok neki annyira, hogy megérje a kockázatot a kiszabadításom. Ahhoz képest ez valamelyest haladásnak számít, azt hiszem. Viszont nem tudom, mit csinálnék, ha Harry terve sikerülne. Visszamennék a régi életembe, és aztán? El tudnám felejteni ezt az egészet, belezeretni valaki másba és családot alapítanék? Vagy még roszabb életem lenne mint volt?
El sem hiszem, hogy egykor még ki akartam innen szabadulni, most pedig magamban viaskodom, jó ötlet - e ez egyáltalán.
A nappaliban feszengve ülök a kanapén mikor kezdenek beszállingózni Harry meghívottjai. Louis, Zayn, meg néhány ismeretlen arc. Míg Ő velük foglalkozik, nekem kezdenek tönkre menni az idegeim.
- Kösz, hogy eljöttetek. Mindannyiótok tudja, hogy miért vagytok itt, ugye?
- Mert a mi jó haverunk, Styles elbukott. Újra - Nevet egy piercinges csávó, akihez csatlakoznak néhányan. Harryn és rajtam kívül összesen tizen vannak.
Harry kissé idegesnek látszik, látom, hoga próbálj kontrollálni magát. Miattam.
- Arra kérlek titeket, hogy a Fogadó Ünnepségen igennel szavazzatok Melodyra - Miközben beszél, néha rám pillant, de nem zordan, hanem szeretetteljesen - Utána pedig foglaljatok le minél több embert, míg én elviszem Melodyt.
A szívembe apró fájdalom nyilall, mikor azt mondja, elviszem. Tehát Ő nem jön velem. Gondolhattam volna. A sírás fojtogat erre gondolva, de magamba fojtom. Nem gyengülhetek el előttük. Most nem.
Néhányan mormolnak, de beleegyeznek a feladatba. Valószínűleg ők nem olyan hűek a főnökükhöz. Ha szerencsénk van. Ha nem, szabotálják az akciót, így nyerve el a főnök kegyét, nekünk pedig annyi.
- Mi történik a Fogadó Ünnepségen? - Kérdezem, mikor a többiek már elmentek.
Harry bizonytalannak látszik, mintha tétovázna, elmondja-e vagy sem.
- Általában egy hatalmas, féktelen buli amit nem messze rendezünk meg, mindig amikor a főnök új nőt kap. Az egész hely tele van az összes bandataggal, piával, nőkkel, kurvákkal és még több piával. Viszont...
- Viszont mi, Harry?
- Meg kell felelned a bandatagoknak - Mondja a fogain zűrve a szavakat.
A levegő a torkomban akad. Ez nem lehet igaz. Tehát Harry ezt a tanítás dolgot komolyan gondolta. Nagyon is.
- Mégis hogyan?
- Találomra kiválaszt a főnök hat tagot, akiknek bizonyítanod kell. Valamint a hetedik, talán a döntő szavazat az összesített vélemény, amelyet a többi bandatag szavaz meg.
Egy apró könnycsepp csorog le az arcomon. A szám kiszárad, az ajkaim és a testem remeg. Harry felsóhajt, majd idegesen lehajtja a fejét.
- És... mi történik akkor, ha nem kapok elég szavazatot?
- A facér bandatagok közt döntik el kié legyél. Ha a szavazott tag nem akar téged akkor megölnek - Mormolja rekedten.
Megrázom a fejemet, szemeimmel Harry tekintetét keresem, de nem néz rám. Mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, láthatóan felzaklatja ez az egész. Torkomból egy fura hang tör fel, félig a sírás és nevetés közt.
- Nem fog menni Harry. Nem vagyok képes rá - Közlöm vele.
Mindig is a megfelelés vágy hajtott az életben. Azért váltam el a szüleimtől, hogy véget vessek az életemnek ezen a szakaszán. Csak nem jött össze. Állandóan összeütköztem ezekkel a dolgokkal, s a belém nevelt ösztönök sem hagyták, hogy könnyebb legyen. Csak ki akartam törni! Ki ebből nyomorult életből, hogy állandóan azt érzem, hogy meg kell felelnem valaminek. Én ezt nem akarom újra. Mikor ide kerültem állandón Harry igényeinek, elvárásainak kellett megfelelnem. Egy egész bandának képtelenség. Nem vagyok sem elég szép vgy csinos, nincs túl nagy mellem, nincsen megnyerő taktikám. Nm vagyok elég jó. Csak én vagyok.
Harry teste megfeszül. Felnéz rám, tekintetünk összekapcsolódik. Ajkamba harapok tüzes, elszánt szemét látva. Nem vagyok elég erős.
- Nem vagy rá képes? Szerintem nagyon is képes vagy. Mond, mit gondolsz, miért akarlak megszöktetni? Mert annyira közömbös vagy számomra? Biztosíthatlak minden vagy, csak az nem. Több vagy. Sokkal több. És csak abban tudok reménykedni, hoy elég erős leszek-e ahhoz, hogy ne dugjam annak a tagnak a fejét a saját seggébe akit kiválasztanak, pusztán azét, mert hozzád ért. Mond, te nem látod, milyen hatással vagy rám? - Tör ki, nekem pedig megremeg a szívem. Ahogy jóképű arcát nézem sok érzés keveredik bennem. Ez a férfi, akit feltételezésem szerint szeretek, viszonozza az érzéseimet, ha nem is teljesen. Afelől biztos vagyok, hogy ha nekem nem is sikerül Ő majd fellázad a főnök ellen, és sokan vele is tartanak majd. Én pedig ettől rettentően büszke vagyok rá. Ismét én vagyok az, aki előrehajolva megcsókolom Őt. Sohasem voltam a szavak mestere, s sokkal kellemesebb az ajkaira tapadva beszívni Őt, mint utána sóvárogva a számat jártatni.
- Nem hagyom, hogy feladd, Mels - Suttogja az ajkaimnak.
Csókunk ezúttal nem állati vágytól terhes, sokkal bensőségesebb annál. Ez a csók mindent elmond most, amelyet szavakkal nem lehet. Azt, hogy mennyire féltjük egymást, a leírhatatlan érzéseinket a másik iránt. Nem tudom miért és mikor változott ez meg, de már nem is érdekel. Ahogyn az sem, hogy sikerül-e a Fogadó Ünnepség. Csak az számít, hogy addig Harry védelmező karjaiban, még azt is elhiszem, mikor azt mondja:
,,- Minden rendben lesz..."
Harry halkan felnyög. Összeszorítja a szemét, karjai megfeszülnek körülöttem. Ismét nyög, majd oldalra kapja a fejét, sötét tincsek hullanak a homlokába.
- Nem! Melody... Főnök én... Rohadtul nem bukom el! - Morogja, majd levegőért kap.
Azt hiszem rémálma van. Nem emlékszem, hogy mióta itt vagyok, lett volna ilyen. Óvatosan felé hajolok, végigsimítok az arcán.
- Itt vagyok, Harry. Ébredj fel! Ez csak egy rémálom... - Mondom, miközben megrázom vállát.
Még egy utolsót nyög, mielőtt kinyitná a szemét. Nyugtalanul sóhajt, szeme álmos és fátyolos.
- Mels... - Suttogja, puha kezével végigsimít az ajkamon.
- Mesélhetsz róla, ha szeretnél... talán megnyugtat.
- N-Nekem sohasem volt rémálmom még, Melody - Magyarázkodik keményen zihálva. Azt hiszem most látom először sebezhetőnek.
- Annyira élethű volt...
- Nos, az álmok már csak ilyenek - Kuncogok, Ő pedig átölel a karjával. Egy puha csókot nyom a számra, melynek hatására ellágyulnak a csontjaim a testemben.
- Meg foglak szöktetni innen.
Szemeim kitágulnak, testem megfeszül.
- Mi? Hogy mit csinálsz?
- Megszöktetlek. Mielőtt a főnök hazaér.
Összerezzenek. Mióta Harry elrabolt, másra sem vágytam csak arra, hogy kiszabaduljak innen. Most pedig Harry felajánlja nekem, hogy segít megszökni. Én viszont most nem tudok ennek örülni. Most nem, Harry nélkül nem.
Ezért csak hozzá hajolok és megcsókolom. Ajka puha az enyémen, s enyhe menta íze van. Gyengéden és óvatosan csókol vissza, mitől a testem ellágyul, lelkembe pedig ideiglenes nyugodtság költözik. Nemsokára Harry felém kerül, s hol édes szavakat, hol pedig szitokszavakat mormol a számba. Karjaimmal átölelem a nyakát, s a tarkójánál lévő haját fésülgetem az ujjaimmal. Legszívesebben egész nap ezt tenném, de tudom, hogy nem terelhetem el Harry figyelmét ilyen kis csintalanságokkal. Hamarosan szóba hozza majd újra. Habár fogalmam sincs miért jutott ez hirtelen az eszébe. Csak arra emlékszem, hogy tegnap ideges lett mikor azt mondtam neki, szeretem, egész éjjel kétségbeesetten ölelt magához, reggel rémálma volt, ma pedig alig tud ellenállni az érintésemnek.
A szobát ajkaink érintkezésének és sóhajaink hangja tölti meg a szobát. Az ajkaim már szinte fájnak, mikor Harry az utolsó, nedves csókot nyomja a számra. Mikor kinyitom a szemeimet, Ő elmosolyodik és végigsimít kezével az arcomon, majd a vörösre duzzadt ajkaimon. Elmosolyodom. A sérülései már nem látszódnak olyannyira mint tegnap, és azt hiszem már nem is fájnak.
- Tudod, hogy szeretnék egész nap itt lenni veled, de sajnos most mennem kell. Készülj, este összehívok néhány megbízható embert.
- Miért is? - Kérdezem ásítva.
- A szöktetésedhez. Jobb, ha néhányan tudnak róla.
- Mi? Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj Harry! Azt meg végképp nem, hogy másokat is bajba keverj. Mellesleg, ha ez a férfi képes volt elraboltatni engem, arra is képes lesz hogy megtaláljon. Vagy ami még rosszabb, megöljön.
- Csak nyugalom, bébi. Bízd rám, jó? Elég régóta csinálom ezt. Egyébként is ez az én döntésem. Aki pedig velem tart önként teszi majd - Mondja nekem határozottan. Zöld szeme elszántságtól csillog.
- De miattam bajba keveredned felesleges! Harry, ez nem ér ennyit - Tudom, hogy amit mondok elég nyálas, de így érzek.
- Ne félj, már bajban vagyok. Attól a pillanattól kezdve, hogy úgy érzem megéri - Mondja, majd elhgyja a helyiséget.
Egész nap nem csináltam semmit sem. Csak bezárkóztam a szobába, és egész nap Harry ágyában fetrengtem meztelenül, az utóbbi időkön és az elhngzottakon gondolkodva. Mikor Harry elhozott, kiszakított az életemből, viszont akkor nem számítottam senkinek. Mot viszont számítok, Harry az imént vallotta be. Burkoltan bár, de beismerte, számítok neki annyira, hogy megérje a kockázatot a kiszabadításom. Ahhoz képest ez valamelyest haladásnak számít, azt hiszem. Viszont nem tudom, mit csinálnék, ha Harry terve sikerülne. Visszamennék a régi életembe, és aztán? El tudnám felejteni ezt az egészet, belezeretni valaki másba és családot alapítanék? Vagy még roszabb életem lenne mint volt?
El sem hiszem, hogy egykor még ki akartam innen szabadulni, most pedig magamban viaskodom, jó ötlet - e ez egyáltalán.
A nappaliban feszengve ülök a kanapén mikor kezdenek beszállingózni Harry meghívottjai. Louis, Zayn, meg néhány ismeretlen arc. Míg Ő velük foglalkozik, nekem kezdenek tönkre menni az idegeim.
- Kösz, hogy eljöttetek. Mindannyiótok tudja, hogy miért vagytok itt, ugye?
- Mert a mi jó haverunk, Styles elbukott. Újra - Nevet egy piercinges csávó, akihez csatlakoznak néhányan. Harryn és rajtam kívül összesen tizen vannak.
Harry kissé idegesnek látszik, látom, hoga próbálj kontrollálni magát. Miattam.
- Arra kérlek titeket, hogy a Fogadó Ünnepségen igennel szavazzatok Melodyra - Miközben beszél, néha rám pillant, de nem zordan, hanem szeretetteljesen - Utána pedig foglaljatok le minél több embert, míg én elviszem Melodyt.
A szívembe apró fájdalom nyilall, mikor azt mondja, elviszem. Tehát Ő nem jön velem. Gondolhattam volna. A sírás fojtogat erre gondolva, de magamba fojtom. Nem gyengülhetek el előttük. Most nem.
Néhányan mormolnak, de beleegyeznek a feladatba. Valószínűleg ők nem olyan hűek a főnökükhöz. Ha szerencsénk van. Ha nem, szabotálják az akciót, így nyerve el a főnök kegyét, nekünk pedig annyi.
- Mi történik a Fogadó Ünnepségen? - Kérdezem, mikor a többiek már elmentek.
Harry bizonytalannak látszik, mintha tétovázna, elmondja-e vagy sem.
- Általában egy hatalmas, féktelen buli amit nem messze rendezünk meg, mindig amikor a főnök új nőt kap. Az egész hely tele van az összes bandataggal, piával, nőkkel, kurvákkal és még több piával. Viszont...
- Viszont mi, Harry?
- Meg kell felelned a bandatagoknak - Mondja a fogain zűrve a szavakat.
A levegő a torkomban akad. Ez nem lehet igaz. Tehát Harry ezt a tanítás dolgot komolyan gondolta. Nagyon is.
- Mégis hogyan?
- Találomra kiválaszt a főnök hat tagot, akiknek bizonyítanod kell. Valamint a hetedik, talán a döntő szavazat az összesített vélemény, amelyet a többi bandatag szavaz meg.
Egy apró könnycsepp csorog le az arcomon. A szám kiszárad, az ajkaim és a testem remeg. Harry felsóhajt, majd idegesen lehajtja a fejét.
- És... mi történik akkor, ha nem kapok elég szavazatot?
- A facér bandatagok közt döntik el kié legyél. Ha a szavazott tag nem akar téged akkor megölnek - Mormolja rekedten.
Megrázom a fejemet, szemeimmel Harry tekintetét keresem, de nem néz rám. Mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, láthatóan felzaklatja ez az egész. Torkomból egy fura hang tör fel, félig a sírás és nevetés közt.
- Nem fog menni Harry. Nem vagyok képes rá - Közlöm vele.
Mindig is a megfelelés vágy hajtott az életben. Azért váltam el a szüleimtől, hogy véget vessek az életemnek ezen a szakaszán. Csak nem jött össze. Állandóan összeütköztem ezekkel a dolgokkal, s a belém nevelt ösztönök sem hagyták, hogy könnyebb legyen. Csak ki akartam törni! Ki ebből nyomorult életből, hogy állandóan azt érzem, hogy meg kell felelnem valaminek. Én ezt nem akarom újra. Mikor ide kerültem állandón Harry igényeinek, elvárásainak kellett megfelelnem. Egy egész bandának képtelenség. Nem vagyok sem elég szép vgy csinos, nincs túl nagy mellem, nincsen megnyerő taktikám. Nm vagyok elég jó. Csak én vagyok.
Harry teste megfeszül. Felnéz rám, tekintetünk összekapcsolódik. Ajkamba harapok tüzes, elszánt szemét látva. Nem vagyok elég erős.
- Nem vagy rá képes? Szerintem nagyon is képes vagy. Mond, mit gondolsz, miért akarlak megszöktetni? Mert annyira közömbös vagy számomra? Biztosíthatlak minden vagy, csak az nem. Több vagy. Sokkal több. És csak abban tudok reménykedni, hoy elég erős leszek-e ahhoz, hogy ne dugjam annak a tagnak a fejét a saját seggébe akit kiválasztanak, pusztán azét, mert hozzád ért. Mond, te nem látod, milyen hatással vagy rám? - Tör ki, nekem pedig megremeg a szívem. Ahogy jóképű arcát nézem sok érzés keveredik bennem. Ez a férfi, akit feltételezésem szerint szeretek, viszonozza az érzéseimet, ha nem is teljesen. Afelől biztos vagyok, hogy ha nekem nem is sikerül Ő majd fellázad a főnök ellen, és sokan vele is tartanak majd. Én pedig ettől rettentően büszke vagyok rá. Ismét én vagyok az, aki előrehajolva megcsókolom Őt. Sohasem voltam a szavak mestere, s sokkal kellemesebb az ajkaira tapadva beszívni Őt, mint utána sóvárogva a számat jártatni.
- Nem hagyom, hogy feladd, Mels - Suttogja az ajkaimnak.
Csókunk ezúttal nem állati vágytól terhes, sokkal bensőségesebb annál. Ez a csók mindent elmond most, amelyet szavakkal nem lehet. Azt, hogy mennyire féltjük egymást, a leírhatatlan érzéseinket a másik iránt. Nem tudom miért és mikor változott ez meg, de már nem is érdekel. Ahogyn az sem, hogy sikerül-e a Fogadó Ünnepség. Csak az számít, hogy addig Harry védelmező karjaiban, még azt is elhiszem, mikor azt mondja:
,,- Minden rendben lesz..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése